Napról napra...

 tényleg belefáradtam. úgy szimplán mindenbe. mindenkibe. a mindenkinek való megfelelésbe. a családom kb 5 részre van szakadva. meg még ott vannak a barátok is. azért nekik sem ártana megfelelni. és persze betartani a már százszor megígért találkozót. de nem megy. és évről évre minél felnőttebb az ember, csak nehezebb lesz. sokkal nehezebb. az otthoniaknak már szinte képtelen vagyok megfelelni. annyira más vagyok. apuéknak szintén nem sikerül, teljesen mást vár tőlem apu is, meg mostohaanyám is. és ha egyikre figyelek, akkor a másiktól kapok. vagy fordítva. tesómékat nem láttam két hónapja. semmit nem tudok róluk. nincs időm rájuk. tudom az embernek arra van ideje amire szakít, de nekem nem megy. nincs honnan elvennem időt. ott vannak a barátok. vagy nekik van órájuk, vagy nekem. vagy nekik van fontos dolguk a suliba, vagy nekem. és persze ott van Ő is. akit hétvégente látok. ha látom. elvileg most hétvégén is. szeretné ha én mennék hozzá. de én nem szeretnék menni. szeretnék végre egy itthonmaradós, nem-takarítós, melegítő-nadrágos, semmit-sem-csinálós, bűntudatnélkül-chipset-evős, sírós-nevetős-filmet-megnézős, délig-alvós stb. hétvégét. amikor tényleg nem kell megfelelnem csak magamnak, és tényleg nem kell mással foglalkoznom. persze örülnék ha Ő velem töltené ezt a hétvégét, neki szívesen megfelelnék, mert neki annyira nem nehéz, hisz szinte egyformák vagyunk. de nem tudom h Ő ezt megértené-e. még nem mertem neki felhozni a témát. talán majd ma. vagy talán holnap. de a hétvége előtt kénytelen leszek… mi lesz ha összeveszünk? nem akarok. most mindenből elegem van. és világfájdalom… múúú…

tegnap este felhívott Életem. ma reggel esküszöm nem emlékeztem h miről beszéltünk 🙂 annyi rémlett h megbeszéltük, hogy felruházzuk magunkat olyan képességekkel amik az X-men-ben vannak, ő teleportálni fogja magát, én meg átvetítem neki a helyet, hogy hova kell jönnie… 🙂 amúgy teljesen normális emberek vagyunk és nem hiszünk a mesékben… 🙂 én meg csak hírből sem hallottam az iróniáról… 🙂

tegnap Zizivel elmentünk angol után az intersparba. hazafelé sétáltunk a villamos megálló felé, és hirtelen megláttunk egy hintát… ha még láttatok két ekkora gyereket, mint mi…. 🙂 megrohamoztuk. megostromoltuk. repültünk. szálltunk a dallal… 😀 nem néztek hülyének minket még véletlenül sem… szóval csak repültünk, szálltunk a dallal… aztán Zizi egyszer csak megszólal: “hé együtt megyünk!” erre én: “lökd magad jobban, akkor még egyszerrébb fogunk menni…” 🙂 nos azt hiszem ennyit a magyar szakomról :):) tiszta zseni vagyok és ezt fogom tovább adni… :$:) ha ez még nem lett volna elég, attp órán még jobban előjött a szőkeségem. a tanárnő megkérdezte, hogy ki játszott a Top Gunban? erre én bevágom: Forrest Gump, nem?? nah és íme az IQ bajnok megszólal… 🙂 

azt hiszem legyen ez a végszó, jóéjt mindenkinek… 🙂

 hát persze, hogy ma is szakadt az eső… a változatosság kedvéért… szívderítő látvány… 

tegnap szétáztam… gondoltunk egyet Zizivel és elindultunk Klinikára, mert gólyahét van, és gondoltuk beülünk kicsit, meglátogatjuk barátnőnket (mert ő szervező), beszélgetünk, kicsit táncolunk meg ilyenek. jah mi hülyék, orbitálisan nagy hülyék, (jobban mondva csak én mert Zizi nevében nem beszélhetek) magassarkúban indultunk el. szanaszét ázott a lábunk, sarasak voltunk, és még hideg is volt. 🙂 nem is mi lettünk volna ha esetleg normálisan, épelméjűen gondolkodunk, és NEM magassarkúban indulunk el. nah mindegy. két hülye szőke tyúk 😀 rólam ráadásul tudni kell, hogy sose veszek magassarkút, mert nem igazán szeretem. de tegnap nagyon csinosos kedvemben voltam, úgyhogy elvetemült módon mégis csak magamra aggattam…. öreg hiba volt… 🙂 természetesen a klinikán mindenki laposban volt 😀 ez a mi formánk 😀 de hogy ne legyen olyan egyszerű az este, még az én zöld szemű hercegemmel is sikerült összevesznem. rossz kedve volt. erre én még közlöm vele, hogy megyek klinikába. nem igazán díjjazta. azt mondta legközelebb inkább ne mondjam el neki. ha nem mondom el akkor az a baj. ha elmondom akkor az. és igazodjon ki a pasikon az ember lánya!!! nah mindegy. 

most lépek, megyek veszek egy forró zuhanyt (ez nem hangzik olyan jól mint a forró fürdő… ), aztán egy bögre forró tea és egy milka super rudi biztos jó előkészület az esti dr. house-hoz…. :D:D aki szintén szereti, annak jó tv-zést :):) jóéjt!

 hosszú volt ez a nap… és persze nem is a legjobb… reggel egyedül, fáradtan, fázva és egy borús, esős napra keltem. és persze a telefon ébresztett. utálok a telefonra kelni. az azt jelenti h hulla fáradt leszek egész nap. kb 3x öltöztem át, és még így sem éreztem jól magam a bőrömben. nem számoltam meg h hányszor áztam el… nos így kezdődött az első nap a suliban… 🙂 szívderítő azt hiszem. óó igen és nem tudom mi az az irónia… 🙂 

általában az az elvem, hogy egy mosoly mindig sokat segít. rajtam ma nem segít. nevetgéltünk elég sokat Zizivel, de… most mégis magam alatt vagyok és le vagyok ám törve eléggé. pedig még teát is ittam, forró zuhany alatt álltam, kedvenc levest ettem, de semmi. még a kedvesem hangja sem vidított fel. sőt talán ő volt az aki miatt igazán szomorú lettem. azért 240 km mégiscsak 240 km marad a modern technika, mobil és internet korában is. elég kaki így. de az ember nem tud mit csinálni ha ilyen messze éri el a szerelem… igen, azt hiszem ez szerelem. ha nem, akkor ismét megcsaltak az érzelmeim. ami persze nem lenne meglepő. a magyar tanárom mondott ma egy nagy igazságot: ezen a világon semmi sem állandó, minden változik… ez így igaz. a szomorúság is csak egy múló állapot. remélem holnap visszatér az öröm 🙂 

kedves olvasó ha te is szomorkodnál, csak arra gondolj h egy mosoly mindig jót tesz és általában vidámságot csal a te és mások szívébe. lehet h ez az adott pillanatban nem jön be, de utána szeretettel gondolsz vissza rá, hogy te még szomorúan is tudtál mosolyogni. lehet az egy fáradt mosoly, vagy egy félmosoly, de mosoly volt. és ez sokat számít. 

szóval ess csak eső, szakadj, áztasd a földet, hisz csak egy múló állapot vagy, utánad felvirrad még a mosoly napja, és bár senki nem vonja kétségbe hasznod, de azt hiszem egyenlőre elég volt ennyi ízelítő az őszi napokból… még várj egy kicsit, még szükség van egy kis nyárra. főleg a szívünknek….

és újfent megérkeztem….

tudom megint rég jártam erre… de remélem ez bocsánatos bűn… suli kezdés meg beköltözés meg ilyenek… 🙂 na és a pasik… akik mindig vannak, voltak és lesznek 🙂

jelenleg az én életemben is megjelent egy herceg fehér lovon… vagyis inkább gyalog jött, és azt hiszem farmerben volt amikor először láttam. és talán a dj pult mögött áldogált… szemüvegben, gyönyörű zöld szemekkel… abszolút a gyengéim a zöld szemek… eleinte fel sem tűnt mennyire helyes, és aranyos, és szép a mosolya, és még sorolhatnám… azt hiszem három négy hete találkoztunk először. akkor nem érdekelt, nem foglalkoztam vele… aztán jött a múlthét péntek. akkor odajött hozzánk (baráti társaság). munkából jött, öltönynadrágban, pólóban és annnnnyyyirra…. ááá nincsenek rá szavak… azt hiszem megállt előttem álmaim pasija… fantasztikusan nézett ki. csak mosolyogni tudtam, a megszólalás nehezen ment… aztán azt hiszem kipréseltem magamból egy hellló félét… de már ebben sem vagyok biztos. csak álltam, néztem milyen édes. aztán bnőmmel elhívtuk magunkkal, mert mentünk egy ismerőshöz. de sajnos ő már nem tudott jönni… még aznap este felhívott… 🙂 hát nem édes? 🙂 megbeszéltünk másnapra egy találkozót. másnap lett. és megláttam. ahogy jött felém. szakadt farmer, és egy fekete póló volt rajta. a zöld szeme csak úgy rikított. nem akartam elhinni h ez a pasi felém, hozzám tart. hihetetlen volt. 🙂 

és most együtt vagyunk. távkapcsolat. voltak már távkapcsolataim, de… nem tudom… ez most másnak tűnik. de lehet h csak a saját érzékeim csalnak meg. még nem tudom. de mióta eljöttem onnan, minden nap hív, nem egyszer és nem kétszer. hiányzom neki és nagyon. és meglepő módon ő is nekem. furcsa. még nagyon furcsa. még másfél hétig nem látom. aztán mi lesz? fogalmam sincs. hogy hogy fogjuk bírni a távot? nem tudom. remélem jól. 🙂

a jövőhéten már a suli is elkezdődik. egész korrekt az órarendünk. pénteken spec csak egy órám van. amúgy meg mindig van dél körül egy-két lyukas órám. szóval lesz időm ebédelni :):) minden reggelt előadással kezdek, és csak egy énekem és tesim lesz 🙂 az éneket sajnálom, de a tesit… hát talán azt is fogom. majd meglátjuk. ebben a félévben már bejött a matek tantárgypedagógia is. utálom a matekot, kíváncsi leszek ezzel hogy fogok boldogulni… de majd lesz vhogy… azt hiszem… 

most megyek, lezuhizok, nézek egy kis tvt aztán asszem alszom, hosszú volt ez a nap. jóéjt kedves olvasók.

 voila…

és íme, végre visszatértem. tudom kedves olvasó, nagyon hűtlen voltam, nagyon sokáig. sajnálom… kérlek, csak ne lincselj meg!! jah, hogy nem is készültél rá? ohh bocsánat 🙂 

azt hiszem jó sok történettel tartozom neked. ahogy elolvastam előző két írásom rájöttem h rengeteg dolog történt velem azóta. már túl vagyok egy kapcsolaton is. persze nem az egyes vagy kettes számú jóképű pasival. sajnos. bár már azt hiszem sikerült előrébb lépnem velük kapcsolatban. de nem innék előre a medve bőrére, várjuk ki a szeptember első hetét, amikor is remélhetőleg mindkettővel találkozom. na és persze a volt barátommal is…

a kapcsolatom: 

az egyik csoporttársamnak hála megismertem egy tündéri srácot. tényleg nagyon édes. jah és teszem hozzá matekzseni… 🙂 micsoda véletlen ugye? 🙂 természetesen egy csoportban voltam vele matekon, persze h felkeltette az érdeklődésem, mint minden jóképű pasi 🙂 szóval ami megtörtént az úgy történt, hogy Cate mesélt rólam Neki. Ő pedig felvett iwiwen. megbeszéltünk egy találkozót, és este már úgy mentem vissza a koliba, hogy ha a fogaim világítanának, akkor egy száz vattos égővel vigyorogtam volna mindenkire 🙂 volt barátom. és mint minden kapcsolatom elején, akkor is azt hittem h a világ legjobb pasija. hát, nem is tévedtem. csak épp nem illettünk össze. eleinte jól megvoltunk. szerettem, de tényleg. talán még egy picit most is. néha még hiányzik. de jobb nekem így, szabadon. szóval, eleinte ment minden mint a karikacsapás. vagy Ő jött hozzám, vagy én Hozzá, a suliban is sokat találkoztunk. aztán jött a nyár. meg a távolság. és egy idő után nem éreztem annyira h hiányzik. meg egyre többet veszekedtünk lényegtelennek tűnő dolgokon. persze mindig kibékültünk, meg nem voltak nagy viták csak éreztük h vmi nem oké. aztán jött a július vége. én meg nem bírtam tovább. jött egy nagy vihar, nagyon összekaptunk, nem volt békülés, és a végén ultimátumot kaptam. elhagytam. nem érdemelte meg. mert szeretett. de én már nem. egy bölcs asszony azt mondta nekem, hogy senkivel se maradjak együtt csak azért mert sajnálom. túl sokszor követtem el ezt a hibát ahhoz hogy most újra beleessek. pedig tényleg nagyon aranyos pasi. én meg összetörtem a szívét. mint már oly sokszor másoknak is. de ez van, én asszem nem változom, már csak ilyen szívösszetörő leszek 🙂 

kedves olvasó, nagy hír, a nyáron megszereztem az első munkahelyem. szép dolog tudom, 20 éves nagy szamár léttemre még csak az első munkahelyem. de hát ez van nincs mit rajta szépíteni, letagadni meg nem akarom. de bevallom, nagyon jó volt. élveztem 🙂 egy kis kórházban dolgoztam. na jó nem is annyira kicsi. de ez nem is lényeg. a hangulat szuper volt, ennyi szerető ember még nem vett körül. nem hittem volna h egy munkahelyen ennyire rendesek is tudnak lenni az emberek. ha vmit 50szer kérdeztem meg, akkor annyiszor mondták el. 🙂 fantasztikus volt.

most egyenlőre angolosan távozom, Hugi és én egy filmet készülünk megnézni és hamarosan kezdődik. 

igyekszem most már gyakrabban írni, remélem azért nem pártoltatok el tőlem teljesen írásaim hiányában…

óó és köszönöm a hozzászólást, ráébresztett, hogy van azért egy pár sztorimra éhes olvasóm. köszönöm Nektek! 🙂

 végre itthon vagyok… na jó nem is itthon, hanem a koliban… de ez itthon van 🙂 basszus a kedd az egyik legrosszabb napom… :S reggel nyolctól délután negyed hatig óráim vannak… ugye milyen kaki? na nem mintha nem lógtam vna el még sose egyről sem, de azért minden héten nem tehetem meg… na mindegy… fárasztó volt azért ez a napocska…

na jó annyira nem is… rossz szokásomhoz híven ma is olvastam… tök jó, Zsófi hozott nekem három teljes szivek szállodája könyvet :D:D természetesen volt ma vagy 5 előadásom, mindegyiken azt olvastam 🙂 az első résszel délre már végeztem is 🙂 amúgy nem falom a könyveket még véletlenül sem… 🙂 asszem ezen kívül semmi érdemleges nem történt a suliban… jah de… újabb bizonyítékot nyert az a tény, h mennyire hülye is vagyok valójában a matekhoz… azt hiszem ez most már egy megmásíthatatlan dolog marad… hogy nem lehet valamit ennyire nem érteni, mint nekem a matekot?? kezdek kétségbeesni. nem értem már azt sem, h egyáltalán előző félévben hogy a manóban nem húztak meg matekból??? nah de ami késik, nem múlik… asszem most kiteszem iwiwre kétsébeesett kiáltásom a világ számára, h : PROFI, JÓKÉPŰ, KEDVES ÉS OKOS MATEKTANÁR KERESTETIK EGY MATEK TERÉN GYENGEELMÉJŰ LÁNY SZÁMÁRA!!! 😀 🙂

2008. márc. 13.        20:10

nos lusta voltam végigírni a múltkor -tehát kedden – a bejegyzést és azt hiszem most akkor folytatnám… 🙂 húzós volt a hét… kedden este 10 felé legjobb bnőm sírva fakadt a telóban…. rohantam… szegénykém… kicsit nagyon taccson volt… de sikerült felvidítani :):) ez azért tök jó 🙂 másnap úgy volt h megyünk Loviba (vagyis szerdán) hát mentünk is, el is kezdtünk vna készülődni… de aztán egy másik bnőm volt a béka sejhaja alatt… őt is mentünk vígasztalni – de őt már ketten 🙂 – és csak utána mentünk Loviba…

hát a Lovis esténk… tartozom egy vallomással… oda vagyok egy pasiért.. eszméletlen cuki édes észbontó jóképzű és még sorolhatnám, holnapig sem érnék a végére 🙂 egy koliban lakunk… egy gond van… na jó lehet h kettő 🙂 az egyik h 26 éves, ami azt jelenti h valószínűleg jövőre már nem lesz itt… a másik, h észrevett, megvolt a szemkontaktus, meg eljutottunk a köszönés szintjére, de ennél semmi több… nem akar jobban kapcsolatot teremteni velem… vagyis azt hiszem… ezt tegnap óta gondolom így… ugyanis mikor elindultunk  a Loviba, akkor ő meg a haverjai is jöttek utánunk… hát eleinte még figyelt is, de aztán nem érdekeltem…. ez elszomorító… ennyire rossz nő lennék, vagy ennyire türelmetlen? 🙂 remélem a második 🙂

na megyek, fáradt vagyok, mára csak 3 órát aludtam, azt hiszem szükségem van némi pihenésre 🙂

 mától elterveztem h igyekszem rendszeresen vezetni a naplómat… (hát kíváncsi vagyok mi lesz belőle…:))

iszonyat nehéz volt ma reggel felkelni… na nem mintha nem szenvednék mindennap a felkeléssel… de ez a mai… tegnap elkapott a röhögőgörcs este fél 11 magasságában… mondanom sem kell, h nem is bírtam abbahagyni kb 11ig… 🙂 hát igen néha rám is rám jön a hülyeség 😀 és mivel az éjszakáim alapjáraton sem mindig a legjobbak (többszöri felébredések és vissza nem alvások sorozata) ezért totál kész voltam reggel… márpedig ha én nagyon fáradt vagyok, a szokásosnál is nagyon hülyeségeket beszélek és természetesen a szokásosnál is többet beszélek… asszem Zizi is észrevette már ezt, őt már lassan meg sem hatja, h be nem áll a szám 🙂 hát az egész napom ennek a reggeli jó kedvnek a jegyében telt el… 🙂 megpróbáltunk ellógni technikáról, de olyan kevesen voltak, h inkább mégsem tettük… még szerencse, mert volt katalógus. nem baj, én lekötöttem magam, jó szokásomhoz híven olvastam: 🙂 mint a legtöbb előadáson 🙂 és igen, jó kérdés h honnan lesz jegyzetem… ilyenkor szoktam mondani Zizinek h mennyire szeretem 🙂 amit persze ő csak egy lemondó legyintéssel nyugtáz…. nem értem miért… :$ 🙂

már egy jó ideje várom a bursámat… ja és azt még hozzá kell tennem év elején megpályáztam a szoc.támot is… amit nem utaltak át… akkor még nem volt adókártyám, év közben csináltattam meg… ma felhívtak telón, de órán voltam, így lett egy hangposta üzim. nem tudják utalni vagy  szoctámot vagy a bursát mert nincs leadva az adószámom. ebben csak az a poén, h én ezt már rég leadtam a neptunon (saját adatok változtatása menüpont alatt kérvényeztem adataim megváltoztatását) és persze sehol semmi…. tök vagány… ha kiderül h megkaptam vna a szoctámot is előző félévben, marha mérges leszek… na nem a neptunosokra, magamra!!! hogy lehetek ilyen balga, lusta, disznó h nem vagyok képes személyesen intézni a dolgokat… ahhh sose fogok megváltozni… 🙂

ma kivételesen nem láttam életem első számú pasiját… múlt héten elég gyakran összefutottam vele… tudniillik, ugyanabban a koliban lakunk, méghozzá ő pont Zizivel szemben (akihez természetesen elég gyakran lejárok :)) és rendszerint összefutottunk az utóbbi hetekben. ma nem… se tegnap… rem holnap szerencsésebb leszek 🙂 viszont a második számút láttam… olllyyan kis cukika 🙂 múltkor ő tartott előadást pedoszon… hát mondanom sem kell mennyire aranyos volt 🙂 persze magasról kakil a fejemre… az első számú nem, de róla azt mondják h egy link alak… nah máris jól indít…. :S hát mindegy, mindig kifogom a nem túl normális pasikat… naná h hozom a formám 🙂

ma írtam tesiből… öcsém tesiből!! zh TESIBŐL!!!! ajjj ezt utálom szinte a legjobban… mikor előző félévben meghallottam, enyhén vághattam nagyon hülye fejet… és persze enyhén röhögött ki mindenki… 🙂 szóval, ez tök szar… de azért már lassan kezdem kapisgálni az értelmét a dolognak…végülis a rajzírást máshogy nem tudja belénk verni a tanár sajnos csak így… úgyhogy ma vagány kis rajzokat csinálgattam… tudni kell, h rajzhoz egyáltalán nincs tehetségem… gyerekkoromtól fogva bamba vagyok hozzá. ezt valahogy senkitől sem örököltem a családban. hát ez van. azért rem meglesz a kettes.

szerdán anyanyelvi tantárgypedagógiából írunk… tök kaki jönnek a zh-s időszakok. el kell kezdeni tanulni. pedig milyen jó is volt eddig… na mindegy ez van… jövőhéten meg majd a német jön… ahhh már fáj a fejem előre.. jah eddig is fájt.. 🙂

na jó mára befejezem, asszem nézek egy kis mesét… (persze még véletlenül sem ülök le tanulni… jujjj de lusta vagyok, valaki igazán jól fejbe vághatna… )